Az énidő nem más, mint az önmagadnak szentelt idő. Hogy ez kinek mit jelent, az típusfüggő, személyiségfüggő, vagyis mindenkinek magának kell megfogalmazni, mitől kerül összhangba önmagával. Mi nők, különösen gyermekkel hajlamosak vagyunk lebecsülni a lelki töltekezéssel töltött idő fontosságát. A legtöbb nő még bűntudatot is érez, amiért vágyik a gyerekmentes, családmentes övezetre.

Ahány ember, annyi igény. Van, akinek a heti fél nap, van, akinek a napi 5 perc énidő a kritikus fontosságú. Igazából mindegy is, a lényeg, hogy mi magunk rájöjjünk, mire van szükségünk.

Mi nem tartozik az énidő kategóriájába?

A barátnőket meghallgatni a gyerekükkel, családdal kapcsolatos problémáik kapcsán nem énidő. Ha a kedvesünkkel megyünk moziba, bizony az sem énidő. Ha nincs velünk a gyerek, mert épp valaki elvitte sétálni, de közben a kötelezettségeinket csináljuk, mondjuk takarítunk – sajnos ez sem énidő.

Hangolódjunk önmagunkra!

A szakértők azt mondják, próbáljunk meg egyedül lenni kicsit, és hangolódjunk önmagunkra. Ne foglalkozzunk ilyenkor senkivel. Próbáljuk meg azonosítani, mi az, ami hiányzik, ami örömet okoz, mi jelent terhet, amin szűkíteni kellene a mindennapokban.

Az énidő lényege, hogy ilyenkor nem másokért vagyunk. Ha hosszú távon mindig csak hátrébb soroljuk a saját igényeinket, előbb-utóbb belefásulunk a dolgunkba. Ha anya vagy, ez különösen nehéz, de muszáj kiharcolni ezt a kis luxust!