A folyamatosan vidám, fáradhatatlan Tóth Boglárka csokiüzemét mutatjuk most be, ami egyre biztosabban halad a sikerhez vezető úton. Bogi néhány éve fogott hozzá kézzel készített csokijai gyártásához Boggi`s néven a Komárom melletti Dunamocson.
Hogyan jött az ötlet, miért pont a csoki?
Mindig különleges volt a viszonyom az édességekhez, egyrészt nagyon szerettem sütni, másrészt imádom az édes ételeket. Ebben ugyan nincsen semmi különös, de az egyetem után néhány évig dolgoztam Pozsonyban egy nemzetközi csokoládégyár pénzügyi osztályán. Az irodákba is nagyon gyakran beszűrődött a finom csokiillat, ami a gyártócsarnokból jött. Ez sok kollégám számára kellemetlen volt, én viszont élveztem ezt a kényeztető körülményt. Talán innen eredeztethető a csokiról való ábrándozásom, ami aztán megvalósult a csokiüzem formájában.
Mesélj a kezdetekről! Csak úgy nekiláttál a csokigyártásnak?
Hát, röviden szólva tulajdonképpen igen. (nevet) A viccet félretéve, az egyetem után néhány évig nagyvállalatoknál dolgoztam itthon és külföldön, időközben elvégeztem néhány tanfolyamot a csokiról, majd hosszas előkészületek következtek, különösen ami az anyagbeszerzést és a gépek beüzemelését illeti. Ugyan a munka nagy részét kézzel végezzük, de néhány gép nélkülözhetetlen a csoki állagának megfelelő elkészítéséhez. Rengeteg kísérletezéssel folytatódott a munka, ez meglehetősen próbára teszi az ember türelmét, de mostanra már kialakult a technikánk. Ma már majdnem 40 féle ízkombinációban tudunk csokit előállítani.
Van olyan íz, amire különösen büszke vagy?
Mindig vonzottak a virágok, így ragaszkodtam az ehető virágok felhasználásához. Kandírozott rózsa, ibolya, levendula és menta tartozik a személyes kedvenceim közé. Ezek nagyon bonyodalmasan beszerezhetőek egyébként, főként azért, mert a környéken senki nem foglalkozik az élelmiszeripari előállításukkal. Arra azonban tényleg büszke vagyok, hogy amit csak lehet, helyileg szerzünk be, tehát például a diót, napraforgót, mogyorót, minden hagyományosabb összetevőt próbálunk helyi termelőktől vásárolni.
Manapság, amikor egyre több szolgáltatás a nagyvárosok köré szerveződik, miért döntöttél Dunamocs mellett a megvalósítást illetően?
Nagyon fontosnak tartom, hogy lehetőleg mindenki ott próbáljon meg boldogulni, ahová született. Persze tudom, hogy ez nem mindig megvalósítható, de esetemben nem volt gond, sőt, csak előnyét látom ennek. Munkatársaimnak köszönhetően országosan áruljuk a csokikat, a napi rutin pedig sokkal egyszerűbb így. Kettő kicsi gyerek anyukájaként mindig van valami egyéb szervezni való is. Családi vállalkozás vagyunk, a párom, Roman rengeteget segít mindenben. Az ő és a szüleim támogatása nélkülözhetetlen a mindennapokban.
Hol állsz most az elképzeléseid megvalósításában a csokigyártás kapcsán?
Természetesen fejleszteni mindig muszáj. Noha a csokifajták száma már most is elég sok, szeretnénk a közeljövőben valami új ízt kitalálni, hogy a hűséges vásárlóinknak is tudjunk meglepetésekkel szolgálni. Ezen kívül, noha az értékesítésünk már most is országos, ebben is jó lenne fejlődni.
Mit javasolnál azoknak, akik most fontolgatják vállalkozásuk elindítását?
Egyrészt, ami a nehézségeket illeti, van belőlük bőven, tehát nem állítom, hogy könnyű egy saját ötletet elindítani. Másrészt azt mondhatom, hogy csodás az a szabadság, amire a saját vállalkozás lehetőséget ad, szóval én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merjen nagyot álmodni.
