Alábbi beszélgetésünkben Szegi Arankát mutatjuk Nektek be, aki egy igazán hiánypótló missziót tűzött ki maga elé: annak érdekében, hogy minél több nő, legfőképpen anya jól érezze magát a bőrében, és ki tudjon teljesedni abban az élethelyzetben, amiben éppen van, a lelki elakadásokkal, mélypontokon való túllendülésekkel kapcsolatban segít a hölgytársaknak. Ismerjétek meg őt!
Felvidekianyukak.sk: Hogyan lesz valakiből önismereti segítő, vagy mentálhigiénés szakember, hogy egy kicsit hivatalosabban fogalmazzunk?
Ari: Már gyerekként is sokat kérdeztem, kíváncsiskodtam, de engem nem a történések érdekeltek, hanem sokkal inkább az emberek. Aztán gimiben arra lettem figyelmes, hogy ha valakinek valami bánata volt, azt bizalommal mondták el nekem, egy kicsit mindenki bizalmasa lettem. Suli után jelentkeztem pszichológiára, de abban az időben nagyon nehéz volt bejutni, így a másik nagy szerelem lett a tanulmányaimban az irány: agrármérnökként végeztem a Gödöllői Agráregyetemen. Mindig imádtam a természetet, érdekelt a környezetünk, így nagyon szerettem ezt a munkát is.
Felvidekianyukak.sk: Mi volt az, ami később az agrármérnöki útról az emberi kapcsolatok felé irányította a szakmai érdeklődésedet?
Ari: Nem árulok el nagy titkot: az anyaság, a szülővé válás volt az, ami rám is nagy hatással lett. Mint oly sok anyának, nekem is voltak mélypontjaim, de egy egészen konkrét eset volt az a saját kislányom nevelgetése kapcsán, ami segített ráeszmélni, hogy szeretnék minél több nőnek segíteni az önismereti úton. Úgy gondolom, hogy a transzgenerációs folyamatok miatt rengeteg érzelmet tartunk vissza és fojtunk el, főleg mi, nők. Nem kellene, de sajnos nem tudjuk megélni az érzelmeinket, mert megfelelünk a környezetünk és a társadalom elvárásainak, közben pedig háttérbe szorítjuk magunkat.
Felvidekianyukak.sk: Említetted, hogy Neked is voltak mélypontjaid az anyává válásod korszakában. Tudnál nekünk mesélni erről?
Ari: Valóban, az első szülésem utáni első három hónapot nagyon nehezen éltem meg. Folyton szoptattam, a háztartást nem tudtam ellátni, mindig volt dolgom a babával, azt éreztem kevés vagyok mindenre, pedig volt segítségem – nehezemre estek a mindennapok. Az elejétől kezdve nagyon fontos volt nekem a kötődő nevelés, és az igazi nagy áttörést a hordozás hozta meg nekünk. Végre mobilis lettem, akadály nélkül tudtam közlekedni a babámmal, hiszen a kendővel tudtam végezni a dolgomat, legyen szó házimunkáról vagy közlekedésről. Sokkal hasznosabban és értelmesebben teltek a napok innentől. Egy idő után többen elkezdtünk összejárni mi anyukák, tapasztalatokat cseréltünk a neveléssel, anyasággal kapcsolatban. Közben hordozási tanácsadó lettem, amit a mai napig gyakorlok. Általában 2-3 hetes babákhoz járok tanácsot adni a kendő helyes megkötésével kapcsolatban, de mivel ez egy roppant érzékeny korszaka az anyaságnak, nagyon mélyen beszélgetünk, és sokkal többet ad a tanácsadás, mint hogy megtanítsam az anyát helyesen hordozni. Meggyőződésem, hogy a szülővé válás nagyon fontos folyamat, és nem csak testileg, de lelkileg is nagy változások mennek ilyenkor végbe, amelyekre fel kell készülni. A szülésélmény feldolgozásában is támogatom az anyukákat.
Felvidekianyukak.sk: A honlapodon részletesen bemutatod, mi mindenben tudsz segíteni a hölgyeknek. Egyebek mellett érintésterápiát is folytatsz, de egyéb egyéni vagy csoportos foglalkozásokat is tartasz. Ez hogyan működik a gyakorlatban? Honnan lehet tudni, hogy mi az, ami adott esetben jót tesz az embernek? Honnan tudhatom, hogy nekem konkrétan mi fog segíteni?
Ari: Ez általában nagyon egyéni szokott lenni. Legtöbbször onnan indul el a dolog, hogy van egy probléma, amit nincs kivel megbeszélni, megoldani. Nevezzük ezt elakadásnak. A párunkkal, vagy a barátnőnkkel nem mindig kényelmes mindenről beszélni, hiszen megvannak a mindennapi gyakorlati ügyeink. Én hiszem azt, hogy kell egy “tükör” (ez lennék én ez esetben), aki vagy ami segíti a folyamatot. Egyedül nagyon nehéz kikecmeregni egy problémából.
Leginkább ajánlás útján jutnak el hozzám az érdeklődők, de az is gyakori, hogy a közösségi médiában szólít meg valakit egy-egy üzenet. Az érintésterápia például egy roppant intim folyamat, nem jellemző, hogy ezzel kezdené valaki az önismereti foglalkozásokat, ehhez már meglehetősen nagyfokú tudatosság és bizalom kell. Van, akinek kimondottan szimpatikus, hogy csoportos a foglalkozás, hiszen nem olyan intenzív a folyamat, nem csak egy emberen van a fókusz. Megint másoknak az kedvez, hogy egyedül, mások jelenléte nélkül tudunk elmélyülni az elakadások kapcsán. Szóval ez személyfüggő.
Felvidekianyukak.sk: Ez a munka nagyfokú elmélyülést, sok energiát és türelmet igényel a részedről is. Mi az, ami Téged inspirál és feltölt?
Ari: Meggyőződésem, hogy minden segítő foglalkozású ember mellett kell, hogy legyen egy segítő. Én is évek óta terápiába járok. Fontos, hogy jól legyek, és adni tudjak, a klienseimre fókuszálni, ne a saját gondjaimmal legyek elfoglalva. Nagyon szeretem a természetet, így próbálok minél több időt ott tölteni. A meditáció is segít a saját magamhoz való kapcsolódásban, de nem szabad elfelejteni a párunkkal kettesben töltött időt sem, ez is nagyon fontos.
Felvidekianyukak.sk: Mit gondolsz, mi az, ami miatt még mindig kevés nő figyel az ilyen fajta elmélyülésre, az önmagára való figyelésre?
Ari: Sajnos sokan azt gondolják, hogy a kozmetikusnál, a műkörmösnél, a fodrásznál vagy hasonló helyeken az ember kibeszéli magából a problémákat, de ez nem helyettesíti azt a fajta énidőt, amit egy segítő kapcsolat ad. Arról nem beszélve, hogy általában ezek nem privát szituációk, nincs meg a szükséges titoktartás, illetve sokszor kap az ember kéretlen tanácsokat, ami néha többet árt, mint használ.
Az is gond, hogy az anyukák sokszor minden más után, az utolsó utáni helyre helyezik magukat a mindennapi ügyekben. Először a gyerek, meg az összes többi intéznivaló van. Holott akkor van jól a család, ha Te jól vagy anyaként. A megelőzés lenne a lényeg, hiszen a lelki egészség éppoly fontos, mint a fizikai, sőt. Egészségünk védelmére szedünk vitaminokat, esetleg sportolunk, de ugyanezt a figyelmet a lelki egészségünknek is meg kellene adni, hogy ne legyenek nagyobb gondok. Rengeteg komoly betegségről állítják egyre többen azt, hogy lelki eredetűek, legyen szó rákról vagy autoimmun megbetegedésekről. Biztos vagyok benne, hogy minden családban megoldható, hogy legyen egy óra a héten, ami csak rólunk, önmagunkról szól. Ha ez megvan, utána sokkal fontosabbnak, türelmesebbnek érzed magad, és a családod is jobb állapotban lesz.
Felvidekianyukak.sk: Reméljük meghoztuk a nők, anyák kedvét, hogy kicsit jobban figyeljenek magukra. 😊 Mondjuk el, miként lehet Veled felvenni a kapcsolatot?
Ari: Van egy honlapom, akit bővebben érdekelnek a módszereim, azt is át lehet böngészni, www.szegiari.com , és a közösségi médiában is megtalálnak: https://www.facebook.com/szegiari.onismeret , https://www.instagram.com/onismeret_arival/
